Józs 24,14–24

Központi mondanivaló: „válasszátok ki, hogy kinek szolgáltok; én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk”. Nem lehet két úrnak szolgálni, de olyan sincs, hogy nem szolgálunk senkinek. Ebben az értelemben nincs „szabad akaratunk”. A bárány pásztor nélkül elvész. „Soha nem szolgáltunk senkinek” – mondják Jézusnak, de Ő figyelmeztet: aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája – de ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn 8,33–36) A Krisztusban hívők helyzete ez: „Megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.” (Róm 6,18)

Lehet-e az Úr szolgálatát választani? A szolga (rabszolga) nem választhatja meg a gazdáját. Csak ha valaki meg akarja vásárolni, és megkérdezi tőle, hogy akarja-e ezt. Ez sem természetes, a rabszolgát nem kérdezik meg. – Az Úr megvásárolt minket, de elénk adja a választást.

Józsué a 13. v.-ig elmondja, hogyan hívta el, hogyan szabadította meg az Úr Izráel népét, mennyi mindent adott neki. – Ma úgy hív el valakit, hogy Jézus Krisztusra mutat. Emlékezünk arra is, hogy mi mindent kaptunk Istentől, és hálásak vagyunk érte, de „a legnagyobb ajándék” maga Krisztus. Őt kaptuk meg először, kegyelemből, majd „vele együtt mindent” megkapunk (Róm 8,32), ugyancsak kegyelemből.

Józsué emlékeztette a népet, mennyi mindent kaptak már Istentől, hogyan gondoskodott róluk, adott győzelmeket, hogyan mutatta meg, hogy Ő hatalmasabb, mint bármelyik pogány nép istenei. Ezután következik az elhívás, ill. a választás felkínálása. Ez akkor Izráel közösségének szólt. Ma az egyes embernek szól, annak, akit Isten éppen megtérésre hív. De szól a hívőnek is, akinek meg kell újulnia, mert folyamatosan szemben áll a világgal, az kísérti, pl. hogy rendezze be az életét itt a világban, harcolja ki az igazságát, a „szabadságát”, alkalmazkodjon az „átlag vallásos” keresztyénséghez, legyen keresztyén csak a templomon belül. Szólhat gyülekezetnek, hívő közösségnek, amelyek közös imádságokban, küzdelmekben, szolgálatokban együtt tapasztalhatták meg Isten erejét, kegyelmét.

A nép fogadalmat tesz, hogy az Urat szolgálja. Van olyan fogadalom, amit meg lehet tartani, de ez önmagában üres. Pl. meg lehet tartani azt, hogy „mindennap olvasni fogom a Bibliát”, de azt, hogy ennek tartalma is legyen, épüljek belőle, Isten adja, ha figyelek rá, nyitott vagyok, engedelmes vagyok.

Akadályok és feltételek. 19. v.: „Nem tudjátok ti szolgálni az Urat… nem nézi el a bűneiteket.” Ha egyáltalán nem tudok szolgálni, elmondja, mi a bűnöm – ha meghallom. Odafigyelek, kérdezem Őt? Ha bűnt mutat meg, meg tudom-e bánni, el tudom-e hagyni? – Ha „csak” egy bizonyos szolgálat nem megy, akkor is Őt kell kérdeznem. Ő fogja megmutatni azt, amitől meg kell szabadulnom, Ő mutatja meg az utat, amerre tovább kell mennem (esetleg „erőm felett”), de elsősorban Önmagára akar mutatni: lássam Őt nagynak, Őt dicsőítsem, Neki engedelmeskedjek, Tőle kérjek mindent és ne a magam erejéből próbáljam szolgálni.

Józsué újra figyelmeztet: „Ha idegen isteneknek szolgáltok” (20. v.). „Senki sem szolgálhat két úrnak.” – Lehet mást választani, de Istennek van hatalma (ereje és joga) ezt számonkérni. De ha valóban az Urat akarjátok követni, akkor „hányjátok el az idegen isteneket”, és ne féljetek, hogy mi lesz veletek azok nélkül. „És hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez”. A mi Istenünkhöz, az én Istenemhez, aki Krisztust adta azért, hogy éljek.

Fogadalmat tettek; a fogadalomnak nincs ereje, de Istennek, akinek odaadták magukat, van. Az én „odaszánásom” is hiányos, el tudok feledkezni róla, mégis Jézus Krisztusé vagyok, aki nem feledkezik el rólam. Nem az ígéreteimért, hanem az Ő áldozatáért, megtart, kész tovább vinni engem, és elvégzi, amit elkezdett bennem, az Ő napjára.

Józs 21,45

Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az ÚR Izráel házának tett. Mind beteljesedett.